Nem gondoltam volna, hogy valaha is a sajat kertemben fogok paradicsomot szuretni, mikozben regen meg attol is kivert a viz, ha valaki a szerencsejatek szo kilépve a szam elott. Komolyan, en voltam az az ember, aki mindig azt mondta, hogy a kaszino penzkidobas, megis egy unalmas pentek este, amikor a baratnom elutazott a nagymamajahoz es a kutya is tura ment a szomszeddal, ott uldtem a laptop elott, es valahogy rákattintottam egy hirdetesre. Az oldal neve
nowastehome.hu volt, es azt igerte, hogy itt biztos nem pazarolod el az idodet. Hat, en eloszor csak nevettem rajta, aztan megis regisztraltam, mert mi baj lehet, gondoltam. Par ezer forintot feltoltottem, csak hogy kiprobaljam, es persze az elso par napban szepen el is vesztettem. De valamiert nem ereztem azt a mergezo csalodast, amitol mindenki fel, hanem inkabb kivancsi lettem, hogy miert veszitettem. Elkezdtem olvasni a strategiakrol, a bankroll kezelesrol, meg arról, hogy az online rulett nem is olyan kaotikus, mint amilyennek tunik, ha az ember odafigyel a mintazatokra es nem esik bele a tipikus hibakba, mint az érzelmi alapu tetek vagy a "mindent egy lapra" hozzaallas.
Par honap alatt furcsa dolog tortent. Nem letem milliomos egyik naprol a masikra, de elkezdtem kisebb osszegeket nyerni, aztan egyre stabilabban jott a penz. Nem nagy tetekkel, nem ordog tudja milyen rendszerrel, csak egyszeruen ertettem meg, mikor kell megallni, es mikor erdemes tovabb lepni. Ez volt a kulcs. Aztan ahogy telt az ido, a nyeresegek osszeadodtak, es egyszer csak azt vettem eszre, hogy a fizetesem mellett van egy masik beveteli forrasom is, ami nem terheli az agyam, nem kell hozza fonok, es nem kell hozza ingazni a dugoban. Ez a fajta anyagi fuggetlenseg valami hihetetlen erzessel toltott el. Nem a penz miatt, hanem mert ugy ereztem, vegre en iranyitok valamit, amit korabban csak elszenvedtem.
Es akkor jott az otlet, ami igazan megvaltoztatta a mindennapjaimat. A hazunk mellett volt egy elhanyagolt udvar, tele gazza, meg ket regi betonlappal, meg egy rozsdas vodorrel, amiben evek ota allt a viz. A baratnom mindig azt mondta, hogy ez egy szegyenfolt, en meg csak legyintettem, hogy majd egyszer. De amikor elkezdtem ezt a strategiat tanulni es a nyeresegeket latni, valahogy atfordult bennem valami. Nem akartam elpazarolni azt a lehetoseget, amit kaptam. Elkezdtem utanaolvasni, hogyan lehet nullarol kertet csinalni, es rabukkantam arra, hogy a legjobb modszer az, ha az ember nem pazarol semmit. Komposztalni kezdtem a konyhai hulladekot, es par honap alatt csodas termofoldem lett belole. A muanyag csomagolasokat lecsereltem, a boltban sajat szatyorral jarok, es a magokat nem a boltban vettem meg dragam, hanem a regi tojasos dobozokban csíráztattam, meg papirpoharakban, meg regi ujsagpapirbol hajtogatott csomagokban. A vizet pedig nem pazarolom: vettem egy nagy esotarolo tartalyt, es a kertben minden noveny mellé egy kilyukasztott muanyag palackot tettem a foldbe, ami lassan csöpögteti a vizet a gyokerekhez. Igy nem kell minden nap locsolni, es nem folyik el a viz a betonon.
A legviccesebb az egeszben az, hogy a szomszed ferfi, aki regen mindig azt mondta, hogy en vagyok a "szamitogepes ember", most atjár es kerdezi, hogy mit csinalsz, mert o is szeretne ilyen szep paradicsomokat. Es ahogy ott allunk a kertben, a kezemben egy papirpohar fiatal palantaval, es a nap lemenobe furdik a komposztalo mellett, azt erzem, hogy ez a nyugalom nem jott volna el, ha nem ulok le anno ahhoz a laptophoz, es nem probalom ki azt a strategiat. Persze, az elejen vesztettem, es volt egy pillanat, amikor azt hittem, hulyet csinalok magambol. De aztan rajottem, hogy a jatek nem a szerencserol szol, hanem a turelemrol es a mertekletessegrol, es ez az, amit a kertben is minden nap gyakorlok. A penz, amit kerestem, csak eszkoz volt ahhoz, hogy vegre azt csinaljam, ami igazan boldogga tesz: hogy ne pazaroljak semmit, es kozben valami szepet hozzak letre a semmibol. Ha valaki azt mondana nekem ot evvel ezelott, hogy a sajat udvaromban fogok komposztalni es esovizet gyujteni, mikozben a nyeresegeimbol elok, azt hiszem, csak nevettem volna. De hat az elet neha pont azokon a helyeken nyit ajtot, ahol az ember a legkevesbe varja.